| Tompa Mihály A költő Epedvén zengő lant után A gyermek-ifju kebele, Szólt a dalisten: itt a lant! De boldogság nem lesz vele! S hogy csendesen zendűlt a húr: Lőn a vidám fiú komoly, Nem érté, keble mért dobog? Nem tudta, könnye mért omol. S midőn szív- és lélekhatón Felcsattant édes-bús dala: A lantos szenvedett nagyon, S szivén mély fájdalom vala. Most a d... |
Következő